Zsíros Szilvia beszámolója - Izland
Kategória: 2023-1-HU01-KA121-SCH-000142989
2024. júliusában az ERASMUS+ program keretében Izlandon töltöttem egy hetet. A kurzus, melyhez csatlakoztam, a test-lélek-természet kapcsolatát, valamint az egészséges életmódot állította középpontba. A tanfolyam során változatos kül-és beltéri programokon vettünk részt szlovén, francia, német, lett, spanyol és magyar tanárkollégákkal. Reykjavik környékén túráztunk, izlandi strandon jártunk, és jónéhány kültéri egyszerű csapatjátékot tanultunk. A beltéri programok során rövid előadást tartottunk országainkról, városunkról, iskolánkról, kipróbáltunk számos agyi koordinációs feladatot, például a balkezesek jobb kézzel, a jobbkezesek bal kézzel festegettek japán kandzsi jeleket. Spanyol trénerünk, Elena lelkesedése ás tudása által folyamatosan motivált minket az egészséges életmódra. Többször készített nekünk egészséges reggelit tejtermékekből, gyümölcsökből, zöldségekből, sőt, szárított halból is. Kávé helyett élénkítő testmozgást ajánlott, amit igyekszem majd itthon is betartani. Egyszer viszont az egészséges ételek közé beszúrtam egy kevésbe egészséges ételt, a lelkemnek/testemnek nagyon jóleső sajtos-tejfölös lángost egy magyar büfében, egy még gőzölgő lávatenger közelében😊
Az ERASMUS+ program során legjobban a közösségi élmények és a természet közelsége tetszett. Izland fantasztikusan szép! A közös tevékenységek és a különböző kultúrákból érkező résztvevők inspiráló hatással voltak rám. Mindezen élmények felfrissítettek, és új perspektívát adtak: megtapasztalhattam, hogy a fizikai aktivitás nemcsak a test egészségét javítja, hanem a mentális jólétünkre is pozitív hatással van.
Ezen weboldalon található a fényképes beszámolóm: https://www.webnode.com/my-webnode-projects/szilvizland---erasmus3/
Tematikus beszámolóm:
Házak, emberek és utcák, kutyák és macskák, bálnák és lundák
A lakosságszámban közel Szeged méretű Reykjavík Izland fővárosa, az ország legnagyobb városa és a világ legészakibb fővárosa. A régebbi, faszerkezetes házak vaslemezekkel borítottak, színesre festettek, tornyosak, emeletesek, nekem nagyon tetszenek. A város nagy ütemben bővül, a külvárosi részeken óriási építkezések zajlanak, zömében lakóházakat építenek, de a nagyobból nem tudtam kinézni úgy őszintén, hogy irodaház lesz-e, vagy lakóház. Amennyire nem láttam fákat az ország más részén, úgy Reykjavíkban nagyon is sokat láttam: parkos-ligetes szép város ez. Azt mondták, eredetileg a szigetet több, mint 10%-ban fák borították, de többszáz éve kivágták, eltüzelték, hajóépítésre használták az első telepesek, így ahol most fa van, az nagyrészt ültetett, telepített.
A turisták nem elsősorban a városba, hanem a szigetre kíváncsiak. A magyar szó nem ritka Izlandon: 2 lépést mész, és már hallod is, hogy valaki magyarul beszél.
Rengeteg képet késztettem az utca emberéről, kirakatokról, boltokról, jó lesz évek múlva is visszanézni az emlékeim.
COOLCATION (kúlkésön 😊) – érdemes megjegyeztünk ezt a szóösszetételt! A VACATON, vakáció és a COOL, hideg szavakból pakolódott össze, jelentése nyári, vagy inkább szünidős hűsölés. A nagy nyári melegek elől egyre többen nem a déli országokba, forró, sajnos már felüdülést nem, vagy alig adó tengerpartokra indul számos nyaraló, hanem hűvösre vágyva inkább északra, szó szerint fázni. Reykjavík kitűnő célpont a coolcation-re vágyóknak. Bónusz plusz: nincs szúnyog! Bár idén nyáron nálunk is tűrhető volt a szúnyogszám.
Fogalmam nincs, hogy csinálja Izland, hogy a lakosságszámnál szemlátomást sokkal több turistát gördülékenyen képes befogadni. Oké, ebből (is) élnek, el kell ismerni, nagyon jól csinálják. Bár az utcákat szélesíteni tovább már nem lehet, a népszerű kirándulóhelyeken pedig emberek nélküli, szép fényképet készíteni napközben, nyári időben szinte lehetetlen. Az elkészült képeket így nagy valószínűség szerint turisták lesznek… Tehát az utca népe javarészt külföldi, de külföldiek dolgoznak a boltokban, külföldi a pincér, a kukás, a buszvezető. Hol van akkor az izlandi? Feltételezem, a hivatalokban, iskolákban, az izlandi nyelvet anyanyelvi szinten értő, beszélő, írásban is használni tudó helyeken dolgoznak ők. Mint máshol is, ahol a külföldiek, bevándorlók, vagy rövidebb-hosszabb időre az országban munkát vállalók működteti a gazdaságot. Főként a magas végzettséget, vagy magas szintű nyelvtudást nem igénylő állásokban, nehezebb, keményebb munkakörökben nincs gyakorlatilag izlandi.
Kutyák-macskák: ahová megyek, mindenütt ők vannak a fókuszban, ha agár kutya jön velem szemben, mindent eldobok, és fényképezek. Az utcai, szabadon mászkáló macskák szemmel láthatóan jóltápláltak, soknak nyakörve is van, így ők a közelben laknak valahol, és feltételezem, hogy legálisan vannak szabadlábon. Kutya csak gazdával együtt került az utamba. Egy nagyon szép fekete afgán agarat láttunk utolsó előtti este a város egyik népszerű, sokak által látogatott terén. Szóba elegyedtünk a gazdával, egy idős izlandi, reykjavíki nénivel, aki nagyon jól beszél angolul, és természetesen a téma a kutya volt. Sajnos a mi agaraink már nem élnek, ezért is nagyon örülök, ha agarakkal találkozom, de ez a találkozás azért is volt különleges, mert először életemben sírva fakadtam ott, az izlandi utcán a kutyát simogatva… nagyon erős élmények és érzelmek szakadtak fel belőlem. A néni kedvesen vígasztalt, én pedig nagyon szégyelltem magam, hogy így alakult.
Mi a helyzet a haszonállatokkal?
Az országban a tenyésztett állatok kizárólag a birka, az izlandi ló, szarvasmarha, és pont. A birka viszont helyet mászik, szinte a kecskét meghazudtoló módon láttunk sziklás hegyhátra messze, magasra felkapaszkodott birkát. Húsuk mellett gyapjuk is értékes, lépten-nyomon pulóvereket, sálat, sapkát, takarót áruló üzletbe botolhatunk az országban. Az alapanyag természetesen, ha hinni lehet az eladóknak, itteni birkák gyapja. Mi hittünk, így egy kockás (na jó, négyzetrácsos) takarót és egy lundás pulóvert fogadtunk örökbe. Nem ingyen természetesen, hanem jó drágán. Lovak: az izlandi ló a sziget egyetlen lófajtája, nincsenek vakcinálva, mert nincs betegség, amely ellen oltani kellene őket. Úgy érik el mindezt, hogy lovat az országba behozni tilos, illetve ha kivisznek az országból egyet, akkor az már nem térhet vissza ide soha.
Vadállatok a szigeten: bundás, vagyis emlős bundás állat csak a sarki róka volt eredetileg, később behozták az előbb felsorolt haszonállatokat és potyautasként rágcsálókat, sőt, az amerikai nyércet is behozták. A nyércet egyébként prémjéért tenyésztik is számos színváltozatban. Nem tudom, hogy konkrétan Izlandon vannak-e ilyen farmok, de Dániában biztosan. Nem értem, hogy a magukat ennyire felvilágosultnak tartó országok ezt a kegyetlen tevékenységet hogy engedhetik meg maguknak?!
Vadállatok 2.: lunda és bálna, bálna és lunda: a kurzus után még 2 napot maradtunk, itt fért bele még két szervezett hajóút: egyik egy Reykjavík partjaihoz nagyon közel eső kis szigethez vezetett, itt egy nagyobb lundakolónia él. Nem kötött ki kis hajó, csak motorjait leállítva megállt a sziget közelében. Kaptunk távcsövet (nálunk a faluban kukkernek hívtuk 😊 ), így közelről nézhettük, ahogy tollászkodnak, lépegetnek, vízivadászatra indulnak a kis lundák, sőt láttuk a parti lyukakba vájt fészkeiket is. Előző nap néhánnyal a szárazföldön is találkoztunk, és csak mobillal tudtam fényképezni, de ezek a képek is egész tűrhetően sikerültek. A hajós társaság honlapjáról a kirándulásunk alatt készült profibb képeket le lehetett tölteni, higgyük el, hogy pont a mi kirándulásunk alatt készültek, és egyébként meg teljesen mindegy is 😊A lunda angolul PUFFIN, szerintem ez egy jobb szó, mint a lunda, jobban illik rájuk, aranyosak, nem tányérba valók, még akkor sem, ha az év csak bizonyos szakában vadászhatók. Megértem, ha a vikingek ették, mert nem volt mást, de mi válasszuk inkább… szóval ne puffint 😊
Bálnák: egy nagyobb hajóval indultunk kb. másfél órával később bálnalesre. Az út 3 órás volt. A kikötőtől kb. 20 km-t távolodtunk el. Aki kért, beöltözhetett a társaság által biztosított anorákokba, én nem kértem, nem is volt rá szükség. A hajó legfelső pontján álltam, ahová már nem értek a hullámok. Innét lehetett látni …a saját kis kolóniájuktól nagyon erősen eltávolodott, ügyesen vadászó kis lundákat 😊 és leginkább a hullámzó tengert… amikor a személyzet távcsőről észrevette a bálnát, rögtön mondta, merre nézzünk, és akkor odanéztünk. A hajó motorját sűrűn leállították, de ha bálnát láttak, a hajó motorja máris indult, fordult a bálna irányába. Leginkább a fújást észlelhettünk, és ugyanott a hátukból lehetett látni még valamit. Később, amikor megszokta az ember lányának a szeme a látványt, már magunktól is észrevettük a ritka alkalmat, amikor fújást és hátat láthattunk, egyszer egy farokúszót is „kifogtam”. Aki többet szeretne látni, az inkább a kisebb motorcsónakos túrákra fizessen be, drágább, de biztosabb bálnatalálkozást garantálnak itt. A hajók itt 12 személyesek csak, tényleg kell az anorák, az ügyes és bevállalós vezető pedig jobban és biztosabban meg tudja a bálnákat közelíteni, utánuk tud menni, stb. De egyben szerintem ez veszélyes is, mert mi van, ha ezek a nagy és szép állaltok a hajónk alá kerülnek? Borulás. Nem szokott ilyen lenni, de én fürdőkádnyi vízhez vagyok szokva…. Kicsit más szemmel nézem már a bálnalest: hagyni kell szerintem őket békén élni. Nem vadászni indultunk, de mégis üldözésnek éltem meg a hajón a bálnák után eredő kíváncsi turistákat, köztük magamat is.
Izlandi ételek:
Az izlandi pár nap alatt nem véletlen választottam konyhával rendelkező szállást: itt főztünk magunkra, szendvicseket ettünk a kirándulásokon, és mindössze egyszer vettem a boltban sushit, mert nagyon megkívántam. Egyszer lángost is találtunk: ha már úgy hozta az élet, hogy egy magyar büfébe botlottunk az egyik legszebb vízesésnél 
A Bonus és a Kronan nevű bolthálózatokat nagyon ajánlom az idelátogatóknak. A választék széles, az árak kb. olyanok, mint itthon, vagyis azt a számot látod, amit itthon, csak izlandi koronában. Szorozd be hát gyorsan 2,65-tel… de értek meglepetések is: a szénsavas ásványvíz, ami nélkül nem élhetek, kb. ugyanannyiba kerül, mint itthon.
A kurzuson háromszor közös egészséges reggeliben, illetve inkább egy kései reggeliben, korai ebédben (brunch) volt részünk: gyümölcsök, hozzá tejföl (nem joghurt), túró, különféle magok, szárított hal, földimogyorópor, gazpacho (dobozos) volt a kínálatban, ki mennyit és mit akart ezekből.
Szendvics, gyros, döner, pizza minden utcasarkon kapható. Nem kóstoltam meg, nagyon drágák voltak, majd itthon
Utánaolvastam, és a 0. napi előadáson hallhattuk is, hogy bizony a nemzeti ételek sora itt nem nekem, a sok-sok éve vegetáriánusnak készülnek, még egy nemzeti süteményük sincs, de tovább megyek: az erősen húsevő, de azok közül is a válogatós húsevők szintén nemigazán találnak maguknak finom falatot. Miért? Disznó, marha, csirke-kacsa-liba nincs az ételek között, a birka viszont igen. De hogy ne örüljön az, akinek a birka megfelel: a birka izmos része nem a combja, hanem a nyelve, a fogínye, majd szintén tányérra kerül a heréje, vére. Jó étvágyat annak, aki szereti!
Íme Richárd leírása az általa megkóstolt izlandi ételekről:
„Bárányleves: kicsit más volt mint a múltkori. Ebbe hagyma helyett káposzta volt és ízre inkább a frankfurti levesre hasonlított mint a gulyásra. Ez is nagyon ízlett és laktató volt. 2. fogás a fermentált/rohasztott cápa volt. A pincér amikor kihozta, kerestem az ételt. Megtaláltam: az izlandi zászló alatt 4 kockacukornál kisebb hús volt az. Bekaptam az elsőt: elég intenzív illata volt. Miután elrágtam teljesen az orromba éreztem valami furcsa nyomást, gyorsan a hozzá kapott feles pohárból kortyoltam. Így megszűnt a nyomás, de jött egy nem jó íz. Jöhetett a következő cápa adag. A hatás ugyan az de kevésbé intenzíven. Mire a 4 cápát is megettem és a feles is elfogyott kevésbé tűnt rossznak az étel. Nem laktató, nem finom, kipróbálva! Azért hogy éhen ne halljak, a találkozó pontra menet megkóstoltam a híres izlandi hot-dogot is. Amerikai típusú (vöröshagyma, szárított hagyma, kechup, mustár, valamilyen édesebb szósz) a különlegessége a bárányvirsli. Nekem bejött, tényleg finom volt. (….)
Előző napokon kerestem a helyet, hogy hol lehet sheep head-et (birkafej) kapni. Megtaláltam. A látvány nem bizalomgerjesztő. Az íze a bőrnek mint a malacsülté, sok húst ne keressen rajta az ember. Ami van az ízletes, zsír nélküli hús. Mire az ember lefejti a csontról szinte jól is lakik vele. A legtöbb húst és a legfinomabbat a nyelv tartalmazta. A köret borsó, répapüré (nem a legjobb) és krumplipüré ( mint otthon) volt.”
Beszálolóm napi felbontásban:
1.nap: (2024.07.14. vasárnap):
Első találkozás a várossal és a képzésszervezőkkel
A kurzusok hétfői napokon kezdődtek, és péntekig tartottak. A spanyol PMS ERASMUS+ (PMSE+) képzésszervező összes, másnap kezdődő tanfolyamának 139 résztvevőjét vasárnap délután egy rövid tájékoztatásra várták a város egyik központi hotelében. Elsorolták mindazt, amit a honlapjukról már tudtunk, és felhívást tettek közzé, hogy csatlakozzunk trénernek a programjaikhoz, ha kompetensnek érezzük magunkat az adott témákban, illetve megfelelő a nyelvtudásunk (nem szükséges szerintük túl magas szint...). Utána előadást hallhattunk a városról, az izlandi kultúráról, földrajzról, növény- és állatvilágról, szokásokról.
Megtudtuk, hány férfi (183 ezer), hány nő (176 ezer), hány egyéb nemű (kereken 100 db), hány bevándorló (59 ezer) és hány manó él az országban (44 ezer 
Néhány érdekesség:
- az első állam Izland, amely az abortuszt legalizálta,
- első homoszexuális kormányfőjük nekik volt,
- első női miniszterelnökük nekik volt,
- első „csupa nő" politikai pártjuk is nekik volt,
- az első állam, ahol a 2008-as világválság után bankvezetőket börtönbe zártak,
- első olyan ország, amely kevesebb, mint 1 millió lakosságszámmal olimpiai csapatérmet szerzett (férfi kézilabdában),
- az első állam, aki becsődöltette a McDonald’s céget (nincs náluk a Meki most sem, nem is baj),
- először ismerték el a szuverenitását több országnak, pl. Palesztinának, Litvániának (a teremben lévő litvánok itt elismerően tapsoltak), Észtországnak, Örményországnak, Koszovónak és a többi volt jugoszláv utódállamnak,
- átlaghőmérséklet nyáron: 12 fok, télen: 0 fok,
- a nappalok hossza június végén: 23 óra, karácsony környéken viszont 4,5 óra (erről az a nem túl szép vicc jutott az eszembe, hogy: az élet igazságos: akinek az egyik lába hosszabb, annak a másik lába pont annyival rövidebb – ezt egy csípőprotézis műtét előtt álló kedves rokonom morbid vicce volt saját magáról és a lábai hosszáról - azóta már helyreállt a dolog szerencsére, míg az izlandi nappalok maradnak így, ahogy vannak
Az előadás után városnézésre mentünk az iskola egyik spanyol trénerével, Mariával, aki nagyon jól beszél angolul. Sokat mesélt a városról a séta során, pl. tippeket adott, hol tudunk olcsón helyi ételeket kóstolni (kihagytam ezt a lehetőséget, de volt olyan magyar társam, aki még a birkafejet is kipróbálta). Maria a Hallgrimskirkja templom előtt álló izlandi viking kalandor és felfedező, Leif Eriksson szobránál nevetve nyelt egyet, és spanyolként elmondta, hogy igen, az izlandiak úgy tudják, hogy ő lépett először amerikai földre, méghozzá kb. 450 évvel Kolombusz Kristóf előtt, de csak higgyék nyugodtan
Jöjjön, a következő hét, amiért jöttünk!
2.nap (2024.07.15. hétfő):
Első séta a képzés helyszínére: tó, ludak, utcakép, színes, érdekes, megunhatatlan.
A szállodában nem önálló különtermet kaptunk, hanem egy recepció mögötti, kétoldalt nyitott részt. Teljes kilátás nyílt a hotel belső udvarára, kertjére. Rögtön a termünk mellett volt a kis melegvizes medence, láthattuk, mint fürdőznek, pihennek itt a szállóvendégek. Azt is láthattuk, amint az ebédhez jönnek-mennek az emberek, szólt a halk nyugtató hotelzene végig. Először furcsa volt, de megszoktuk.
Ma találkoztam először 14 társammal, a három másik magyarral, de volt köztünk szlovén, francia, litván, spanyol és német is. Tanárunk Elena Giner spanyol tréner volt. A megismerkedést a szálló kertjében labdázással kezdtük, amikor nálunk volt a labda, mondani kellett a nevünket, országunkat, egy valamit, amiben jók vagyunk, és a hobbinkat. Később elsétáltunk a közeli Klambratún nevű parkba: a mai téma az agy - lélek – és test kapcsolata volt. Bemelegítés, nyújtásos gyakorlatok után teniszlabdákat kaptunk szem és kézkoordinàciós fejlesztő gyakorlatok végzése céljából. Egyénileg, majd párokban, csoportban dolgoztunk. Furcsa helyzet volt újra, mint egy kisgyerek a „parkban labdázni”, itt még azt éreztem, hogy hogy is kerültem én erre a rendezvényre? Pedig nem is esett igazából rosszul 😊Örültem azért, amikor visszaindultunk végre a hotelbe, és az első egészséges reggelit megkaptunk Elenától: főtt tojást, szárított halat, mint snack-et kihagytam, a főtt tojás nekem kenyér, kolbász (vegetáriánus 😊) nélkül extrém, a szárított hal pedig hiába fehérjében gazdag, nem kell. Ez utóbbit az utolsó napon sem kóstoltam meg. azért egy alföldi magyarnak más fogalmai vannak a reggeliről. A nyers minirépa napraforgómaggal viszont egész finom volt. Először paradicsomlének néztem a gazpacho-t, soha nem szerettem… de már aznap ez lett a kedvencem, kétszer, majd háromszor is újratöltöttem a kis poharam. Az első napot a résztvevők előadásai zárták, rám csak szerdán került sor. A délutánunk szabad volt.
A kollégiumban ettünk, kicsit pihentünk, majd besétáltunk a városba, kicsit nézelődtünk. A nap nem akart lemenni! :-) Este megnéztük az Adeline csodálatos élete című filmet, nagyon tetszett (The Age of Adaline 2015. Romantikus/Fantasy ‧ 1 ó 52 perc). Már évek óta a laptopomon volt letöltve, most került rá sor. Legjobbkor jött!
3.nap (2024.07.16. kedd):
Túra Reykjavík fölé, szabadon
Lépésszám: 28792, Kilométer: 19,58 (estig)
Korábban kezdtünk, mert ezen a napon kültéri programot terveztek nekünk: a természet és lélek kapcsolódását megtapasztalni a városhoz legközelebb lévő erdős-hegyes területre indultunk. Ide a helyi- (vagy helytelen?) járatú busszal jutottunk el közel egy óra alatt. Ahol kiszálltunk, már látszott a hegy, vagy hegyek, nem gondoltam, hogy az összeset megmásszuk, azt hittem, csak könnyű erdei séta lesz… igen, ez is volt :-) . Mellesleg már ekkor csodaszép látvány tárult elénk: nem más, mint Reykjavík és a tenger, a tenger és Reykjavík. Utána a nap folyamán ugyanezt megnéztük még feljebbről… és még feljebbről… és még feljebbről. De ezt én még akkor nem tudtam… Először egy erdészethez érkeztünk, a neve: „Skógræktarfélag Mosfellsbæjar Hamrahlíð”. A tájékoztató tábla szerint karácsonyfákat telepítettek ide 1983-ban, de láthatólag nem termelték ki mindet, mert azóta egy nagyon szép, kellemes pihenőerdő lett belőle. Állítólag több, mint 40 hektár, nem kicsi, az biztos. Rögtön az első helyen, ahol gyakorlataink elvégzésre alkalmas területet találtunk, megálltunk „tornázni”, ekkor már semmin nem csodálkoztam. Kezdés: a szokásos légző és nyújtógyakorlatok, majd párokat alkottunk: marionett bábuként kellett egymást mozgatni, beállítani, később pedig társunk karját kellett lelazítani, tenyerét átmasszírozni, vállát, karját átdörzsölni. Következőnek még mindig társas gyakorlat jött: a társunk vállát fogva kellett őt vakon, becsukott szemmel követni. Nem volt egyszerű, mert fűcsomók, hidacskák, domboldalacskák sűrűn utunkba álltak. Mikor túlestünk a vakságon, jött a „nézünk, de nem látunk”-rész: erdei labdázás képzeletbeli labdával: kört alkottunk, majd HOPP! - felkiáltással dobáltuk egymásnak a „labdát”. Aki nem figyelt, amikor neki dobták a nemlétező a labdát, büntetésként 5 guggolást kapott. Én nem 😊. Lehet, ezért is tetszett ez a játék, ki fogom próbálni az osztályommal 😊Ezután folytattuk a… azt hittem, itt a vége, megyünk vissza, mert már eltelt az idő, és délután az iskola egy nagyobb buszos túrát szeretett nekünk lávaföldére. De nem, nem lefelé, hanem felfelé indultunk, most jött a hegyi túra! A Mosfells “hegyhez” méghozzá, a „csúcsának” neve Úlfarsfell, 297 méter mindössze. Ha ide sétálok az utcánk közepére, akkor könnyű. Mondjuk a mostani 35 fokos melegben nem annyira, de legalább lapos minden :-) Nekiindultunk hát hegynek fel! Ahogy a helyi útikönyvek írják, igaz is: lélegzetelállító ízelítőt kaphatunk Izland sivár szépségéből a "miniatűr" Úlfarsfell hegyen. Ez igaz is… pláne úgy, hogy liláskék csillagfürt szőnyeg borította az egész hegyet, csodálatos volt! Később már erősen ritkult a növényzet. Kaptatós, köves, sziklás, zord, ezeket a szavakat használnám az előttünk álló útra, mert az igai zordságot még eddig nem láttuk Izlandból, így már ez a kis gyérnövényzetű sziklás kaptató is zordnak tűnt. A hegy tetején egy kilátó van, sokan jönnek ide a helyiek közül is, ha kisebb kirándulásra vágynak. Kisgyerekes anyukákkal, ide felfutó mindenféle életkorú emberekkel találkoztunk ezen a keddi napon. A lefelé út lényegesen könnyebbnek bizonyult. A busz nagy nehezen előkerült, felszálltunk rá, majd egy másik kirándulós buszváltozatra 1,5 óra múlva visszaszálltunk, jött ugyanis a délutáni program, a lávatúra.
délután: Lávatúra Lávaföldén
Izland vulkanikus terület, ezt mindenki tudja. De hogy ennyire nagyon? Ki hitte volna! Én nem. Pedig ha másra nem, akkor legtöbbünknek arra talán emlékeznünk kellene, hogy pár éve egy izlandi vulkán kitörésekor jópár repülőjáratot törültek, a vulkánhamu szinte egész Európát beborította, félő volt, hogy tönkreteszi a repülők motorját. Itt álltak most sorban a bűnösök, jópárat láthattunk is az elkövetkező napokban. Aktív vulkán jelenleg nincs Izlandon (de kitörni készülődő igen). A felszín alatt forrnak, fortyognak a dolgok, és érdekes, hogy folyó láva nincs, de füstölgő kövek a nagy lávamező közepén nem ritkák. Ezen a keddi napon a 2021-ben kitört vulkánt, illetve annak lávatengerét néztük meg, Fagradalsfjall a vulkán neve, és körülbelül 40 kilométerre található mindössze Reykjavíktól. Gőzt, gázt, tengernyi fekete, szilárd lávát láthattunk bőven, amíg a szem csak ellátott. Nagyon jól megfigyelhettük, meddig folyt a láva, ugyanis jól elüt a környezetétől. Azt olvastam, hogy az 2021-es kitöréskor 150 millió köbméter bazaltos láva jutott a felszínre. A Fagradalsfjall tűzhányó közelében a 2021-es nagy kitörés után még további három kitörés történt: 2022. augusztusában 2023. júliusában, 2024 márciusában. Az élő természet érdekes módon már próbálja elfoglalni magának ezt az extrém környezetet is: a lávamezőn már megjelentek az első pionír növénytársulások, ráadásul számos kis növénycsomócska épp virágzott is ottjártunkkor.
Hétfőn, visszaindulásunk napján (2024.07.22.) Láva Show-n vettem részt. Itt láthattam forró, folyó valódi lávát, természetesen mesterséges körülmények közt. Később írok róla.
4.nap (2024.07.17. szerda):
Játék kinn, benn, mindennel is
Lépésszám: 19.288, Kilométer: 13,1
A délelőtti nap első pontja a kedvenc parkunk meglátogatása volt. Nyújtó, energizáló és légzőgyakorlatok jöttek, majd az un. tabata edzéshez hasonló feladatokat végeztünk. Ennek lényege, hogy 20 másodperc intenzív izommunka után 10 másodperc pihenő jön. Az időtartamokat ismert pörgős zeneszámok „tabatasítása” segítette: szignálok megjelenése mutatta, mikor jön a váltás.
A gyakorlatok:
pacsizás a veled szemben álló pároddal (mondjuk hogy is lehetne másként, mint hogy szemben állunk 😊 ): jobb alul bal középen jobb felül – ez nekem bonyolultnak tűnt, később belejöttem -;
utána egymásnak háttal támaszkodva hajlított lábbal állás, egymás derekát fogva futás,
plank,
jumping jack - ezeket a szavakat, kifejezéseket ott tanultam.
Később csapatokban játszottunk több labdás játékot is. Nagyon kellett figyelnem, mert Elena spanyol akcentusa + az én nem túl nagy képzelőerőm nem alkotott jó párost egymással, de ahogy lekezdtük a játékokat, próbáltam minél hamarabb megérteni a feladatot, és felvenni a tempót. 1,5 óráig játszadoztunk így. A hotelben a késői reggelink nagyon jól esett: joghurt (vagyis inkább tejföl volt ez), banán, szőlő, áfonya, magok, földimogyoró por volt Elena kínálata. Vetített is nekünk pár motiváló dolgot, pl. a cortizon szint befolyásáról beszélt. Javasolta, hogy kávét helyett légzőgyakorlat végezzünk, mozgással érjük el, hogy élénkebbek legyünk. Ezt lesz a legnehezebb betartani, szerintem nem is nagyon fogom, inkább csak csökkentem a napi kávé adagom. A nap ezután a mi előadásainkkal folytatódott, még hárman voltunk magyarok, akiknek eddig nem került sor az előadására, most történt ez meg.
Később újabb feladatok feladatokkal ismerkedtünk meg: egy kisiskolás korunkból jól ismert logikai készlethez hasonló játékot kaptunk, az volt a különbség, hogy nem műanyagból, hanem fából készültek a kis elemek, és lyukas változat nem volt köztük. A színeknek most nem volt jelentősége, csak a formáknak: csukott szemmel kellett a különböző síkidom formákat felismerni, kirakni, lemásolni, a párunk kirakott egy sort, vagy egy épített alakzatot, kitapogattuk, majd emlékezetből újraépítettük, ezt is vakon természetesen. Jó játék volt! És még csak most jött a lufiháború 😊 Felfújtuk a színes léggömböket, majd körben állva labdáztunk velük, ütögettük, zsonglőrködtünk velük. Szóval tényleg, mint 6 éves korunkban…. 😊
A nap itt véget ért, de csak a tanfolyam rész. Gyors ebéd után a délutánra a szervezett buszos utazás jött: a Golden circle-t jártuk be.
A Gullfoss-vízesés a Strokkur gejzírrel és a Þingvellir Nemzeti Parkkal együtt képezik az Golden circle, Arany körút nevű izlandi túraútvonal állomásait. Itt olvashatunk magyarul számos érdekességet a Golden Circle-ról: https://helloizland.hu/izlandi-arany-korut-golden-circle/ . Összesen kb. 6 órát utaztunk.
Golden circle 1. megállónk: A Þingvellir Nemzeti Park
45 perc buszozás után elértük az első megállónkat: a Gestastofa Látogató központot. A Þingvellir Nemzeti Park területére érkeztünk (kiejtése: „Thingvetlir”). Itt lehetett ajándékot vásárolni, pisilni, semmi különös. A WC-nek mindig örülünk, tiszták mindig, viszont előfordul, hogy fizetősek, és nem jó a bankkártya… egyszer muszáj volt belógni (nem itt). De hagyjuk a WC-t másra! Sajnos nem volt időnk a látogatóközpont kiállítását megtekinteni, pedig Izland történelméről, a hely jelentőségéről az izlandiak számára sokat megtudhattunk volna. Þingvellir ma a Világörökség része, nemzeti identitásuk része ez a hely. Az Alþingi (kiejtése: Althingi, jelentése: mindenki gyűlése, azaz közgyűlés), vagyis Izland tradicionális parlamentje működött itt. Szokás a világ legrégebbi ilyen típusú intézményének nevezni. Igen régen, 930-ban alapították. Itt zajlott a bíráskodás, törvényhozás, de emellett fontos társadalmi esemény lett, amin az ország lakosságának 10-15%-a gyűlt össze rendszeresen. A korai Alþingi társadalmi jelentősége a törvényhozási, politikai és jogi döntések meghozatala mellett abban is rejlett, hogy a rendkívül gyéren lakott, európai értelemben vett településekkel nem, csak farmokkal rendelkező országban rendszeres lehetőséget nyújtott a lakosság legaktívabb részének a találkozására, kulturális eseményekre, kereskedelmi tevékenységre, a fiatalok ismerkedésére. Olvastam még, hogy mivel a gyűlések lezárultával mindenki hazatért, végrehajtó hatalomról szó sem lehetett, így a kirótt büntetést azonnal végrehajtották, Általában pénzbüntetést róttak ki, a legsúlyosabb pedig a közösségből való ideiglenes (3-5 éves), vagy végleges kitaszítás volt. A kitaszítottak elhagyni kényszerültek az országot, mivel ha ott maradtak, bárki büntetlenül megölhette őket.
A nemzeti park természeti szépségeire viszont maradt több idő. Óriási élmény tudni, hogy két tektonikus lemez, az eurázsiai és az észak-amerikai kontinentális lemezek találkozási pontja a lábunk alatt hever! Igazából itt Európa és Amerika határán sétálunk…. A lemezek évente 2 centit távolodnak, és nincs mindig olyan földrengés mentes időszak, mint amit mi kifogtunk. Itt található egy hasadék, mely 1789-ben keletkezett földrengés következtében. A neve "Sprunga Opnast" - szétnyílt repedésnek fordítja a Google fordító. A repedés helyett én inkább a hasadékot használnám. Végigsétálhatunk rajta, mi ezt meg is tettük. Izland az egyetlen hely, ahol a két kőzetlemez közötti hasadék tengerszint feletti magasságban látható. Ha körbenézünk, hegyes-völgyes-folyós vidéket látunk, a folyók szétágaznak, kisebb vízeséseket alkotnak.
A környék emberfej szerű sziklái a legenda szerint a nyári időszakban eltévedt trollok, akik a napfénnyel találkozva sziklává váltak.
Golden circle 2. megállónk: a Geysir Center, ahogy a neve is mutatja, gejzírek földje. Sok kicsi, és egy nagy gejzírt láttunk. A nagy attól is nagy, hogy kitörik, a kicsi csak bugyog 😊 Nem kell sokat várni a nagy kitörésére, tényleg csak pár perc…. Strokkur gejzír a neve. körbe van természetesen kerítve, megállsz mellette, vársz pár percet, figyeled a bugyogást, figyeled a bugyogást, még mindig csak bugyog, már majdnem elindul, a mobil a kezedben egyre nehezebb…. már 3x leállítottad és újraindítottad, hogy pont a lényeg legyen benne… de mindössze 6-8 percről beszélünk, ha letelt az idő, tényleg kitör a csoda! Kb. 30 méter magasra lövi fel a vizet a magmatikus gázokból származó hő. Amíg ott voltunk, vagy 5-6 ilyet láttam. Több is volt, de nem mindig álltam mellette, mert igyekeztem az egyébként nem túl nagy területet bejárni.
Golden circle 3. megállónk: a Gullfoss vízesés. Mi magyarok könnyen megjegyezzük a vízesés szót, mert a FOSS bizony vízesést jelent 😊A Gullfossban a Gull szó pedig az arany. A Hvita folyó híres vízesése, két zuhataggal rendelkezik, egyik 11, a másik 21 méter magas. Viszont ez a vízesés nem is annyira a magassága, hanem bő vízhozama miatt grandiózus: átlagosan 140 m³/s, de legnagyobb áradások idején az itt lezúduló víz mennyisége akár 2000 m³/s is lehet. Az arany szó a vízesés fölött napsütésben megjelenő szivárványról kapta. Mi itt ugyan nem láttunk szivárványt, de szerencsére más vízesésnél viszont igen.
Nagy vízhozam? Mi jut erről az eszünkbe? Bizony, aki figyelt földrajz órán, máris rávágja, hogy vízerőmű! Igen, itt is szóba jött, több, mint 100 évvel ezelőtt legelőször, majd a hetvenes években is felmerült, hogy a folyó vizének energiáit hasznosítani kellene. Egyik legnagyobb szószólója és tevékeny szereplője a mozgalomnak Sigríður Tómasdóttir volt, aki mozgalmat indított a vízesés eredeti formájában történő megőrzésére, emlékét kőtábla örökíti meg a helyszínen.
5.nap (2024.07.18. csütörtök):
Edzés, életkerék, tánc és japán kalligráfia egy napban
Lépésszám: 13.983 Kilométer: 9,53
Eredetileg mára lett volna tervben a strandolás, de mivel a Blue Lagune, mint délutáni program szintén ezen a napon van, így a strandolás péntekre került. Jó lett volna a keddi délelőtti és délutáni hegymászást is két napra osztani, de nem baj, kibírtuk
A szállodába sétálva érkeztem, mint minden reggel. Mivel ez már a 4. nap, így az első szembeötlő dolgok után apróságokat is észrevettem, és most az minden reggel szorgalmasan tevékenykedő kukásokat, szállodákba friss, tiszta, mosott ágyneműt szállító munkásokat is figyeltem, fényképeztem. Nem gyorsultam így most sem fel, a sétaút 35 percéből sokkal több lett most is.
Mai napunk a BMN kurzuson: 9 óra körül kezdtük a délelőtti feladatokat. Szemerkélő esős időnk volt, de nem baj, azért csak menjünk a parkba! És tényleg, nagyon komolyan így is gondoltam. A szokásos nyújtásos, légzőgyakorlatos bemelegítést egy 5 perces tabata edzés követte. Már tudtam, mi ez: zene, figyelni a jelet, 20 másodperc intenzív, 10 másodperc pihi. Labdánk most nem volt, mi maradt más? Igen, a fogócska! 4 fogóember lett kijelölve, akik átöleléssel kapták el a szegény ártatlan, lassan mozgó magyart... Nem szólt senki Elenának, hogy kellett volna VÁR is, ahová be lehet bújni?! 😊Nem szólt, és én sem 😊- így aztán ez azon ritka feladatok közé tartozott az öl(el)ős fogó, aminek a végét vártam, de azt nagyon.
A következő feladat viszont nagyon tetszett, igaz, néha csaltam 😊: két sorba álltunk egymással szemben, olyan Adjkirálykatonát- távolságban. Már-már azt hittem, ilyet játszunk. De itt megvolt a párod, aki veled szemben állt, így más játék keveredett ki belőle: 1. séta a társig, 2. séta a társig, de mintha kötélen sétálnál, 3. séta a társig, de ez most olyan kötélséta, ahol közben leguggolásokkal tarkítod a lépéseid, 4. séta a társig négykézláb menve, 5. séta a társig vakon, tyúklépésben. Szóval így teltek a napjaink a parkban.
A szabadtéri foglalkozás végén csoportos feladatot kaptunk:
- 3 embernek kellett 1 társát 15 métert elvinni, többféle módon,
- 5 főnek kellett őt vinni, cél a kreatív megoldás – nagyon jó képek születtek. Nem engem vittek/vittünk, hanem egy kisebb súlyú társunkat. Nem tudom, Elena meddig gondolkodott ezen feladatokon, még az is elképzelhető, hogy legalább ennyi lett volna a tarsolyában, de innét viszont kicsit komolyabban esni kezdett az eső, így visszaindultunk a hotelbe. Közben megfigyelhettük, hogy a városi parkgondozók a sűrű eső ellenére is locsolják lajtoskocsiból a kandeláberekről függő virágokat! Szépek is voltak! Mármint a virágok. Egészségükre!
Az eső miatt a hotelben folytattuk a napot, természetesen egészséges reggelivel: főtt tojás (nem ettem, nem volt kolbász hozzá most sem, és sajt, kenyér sem 😊, joghurt helyett tejföl, Most túró is, magok, halchips (kihagytam), gyümölcs, répa, gazpacho -ez sajnos a múltkori maradéka volt, és más is rájött, milyen finom, így nem jutott. Boltban kerestem, nem találtam. Itthon sajnos kell ilyet készítenem, függő lettem. Ez van 😊
Wheel of life (élet kereke) feladat volt a következő: karrier, tanulás, étkezés, fizikai aktivitás, pihenés, kreativitás, öröm, család területek szerepeltek körben. Belülről indulva 1-10-ig kellett jelölni, hogy szerintem hogy állok most ezen témákkal. Rögtön látszott is, amit amúgy is tudtam, de most vizuálisan még jobban elém tárult: bizony a fizikai aktivitás, pihenés az én fekete foltjaim, vagyis az alacsony pontszámot kapott területeim. Ezekkel Izlandban nagyon jól álltam, állok: napi 8-9 óra egybefüggő alvás minimum, fizikai aktivitás pedig az egekben… Kérdés, hogy otthon majd hogyan tudom felhozni magam… a biciklim leporolása volt az ötletem, a jó alvásért pedig pl. majd szólni fogok a napnak, hogy ne süssön nyáron olyan nagyon, és jobbakat alhassak. A társaimmal együtt elárultuk egymásnak, kinek mi a javítandó területe, majd mindenki elmondta, sőt, Elena mindenkivel meg is ígértette, hogy a lehető leggyorsabban („TODAY or MONDAY” 😊 ) elkezdi a változtatást.
Na most jött a fogócskánál is rosszabb: tánc! Spanyol csoporttársunk June belelendült a tánctanításba, én pedig…néztem, hol lesz a váram, ahová ki tudok szökni. Még ketten velem tartottak. A WC-t neveztük ki várnak, jó kis vár volt, otthonosan éreztük magunkat benne, és hallgattuk a zenét, mert azzal nem volt semmi baj 😊
Ezt követte a Shodo, japanese calligraphy (művészi kézírás gyakorlása), mint relaxációs feladat. Sajnos csak sima ecsetet, temperát kaptunk, és sima A/4-es fénymásoló papírt, ezekre nem lehetett szépen írni. De becsülettel megcsináltuk!
KÉPEK ITT TALÁLHATÓAK!